szicíliai vecsernye, 1282. márc. 30/31.: a szicíliaiak fölkelése I. (Anjou) Károly király ellen. - Az elnevezés onnan ered, hogy a fölkelők a vecsernyére hívó harangszót beszélték meg jelnek a fr. megszállók legyilkolására ill. elűzésére. A megmozdulást közvetlenül az indította el, hogy fr. apródok szicíliai asszonyokat zaklattak a palermói S. Spirito ciszt. tp-nál, de III. Péter aragóniai kir., aki Hohenstauf Manfréd kir. leányának hitveseként tartott igényt ~ trónjára, már tett előkészületeket a hatalomátvételre, és ebben a Károly által fenyegetett VIII. Palaiologosz Mihály bizánci cs. anyagilag is támogatta. A fr. uralommal szembeni gyűlöletet táplálta Szicília gazd. kifosztása, de közrejátszottak korai nemz. motívumok is (a nyelv, a jogi és társad. szerkezet különbözősége). A fölkelést főként nemesek szították, akik a pápa uralma alá kívánták rendelni magukat, IV. Márton azonban határozottan elutasította ezt. Ezért a koronát III. Péternek ajánlották fel, aki azonban csak VI: indult el flottájával Aragóniából. Előbb beavatkozott Maghrebben, majd miután I. Károly VII: megtámadta Messinát, VIII. 30: Trapaninál lépett partra és elfoglalta a szigetet. Az Anjou és az Aragóniai ház között kitört 20 évig tartó, pusztító háborúba bekapcsolódott a Földközi-tenger egész Ny-i medencéje. **

LThK 1993. IX:647.